🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > rendes felmondás
következő 🡲

rendes felmondás: a munkaviszony megszüntetésének egyik fajtája. – 1) a határozatlan idejű →munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkáltató a ~t nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. – 2) A munkáltató nem szüntetheti meg ~sal a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt: a) betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset, v. foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság; b) beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés; c) közeli hozzátartozó otthoni ápolása v. gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság; d) a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság; e) gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság, illetve a gyermek hároméves koráig, fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is, a gyermekgondozási segély folyósítása; f) a külön törvény szerinti rehabilitációs járadékban részesülő személy esetén a keresőképtelenség teljes időtartama alatt. V.G.

Mt – 1992. évi XXII. Törvény

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.